Márton napi lúd

A hagyományos Márton napi libaevésre most kissé másként készültem. Nem szeletben sütöttem a libamájat, mint eddig, hanem egyben és nem pár.káp. volt a hús mellé, hanem lecsó. A tavalyi orosházi libamájfesztiválon ettük így, lecsóval. Tartalmas kiegészítője volt a húsnak és a májnak.
A libacombbal nincs túl nagy faxni. Sóztam, borsoztam, majd belehelyeztem a combokat egy jénai tálba, vizet öntöttem alá, bele dobtam egy ág rozmaringot, majd lealufóliáztam volna...de akkor eszembe jutott, hogy hümmedezik a  hűtőben egy édeskömény, amit mindig elfelejtek megsütni, így a köményt is bekerült a combok közé. Most már jöhetett az alufólia és a sütés.

Azelőtt egyben hagytam a combokat, de most félbe hasítottam őket. Az a tapasztalatom, hogy az egész combot a kisebb étkűek nem bírják megenni, a félig húsos ,otthagyott comb pedig igen bánatos látványt bír nyújtani és később sem eszi meg a boldog vacsorázó.

A libamájat sóztam,borsoztam és kisütöttem libazsírban.  Először 15 percig sütöttem, majd *tűpróbáztam*, akkor még nyersecske volt a közepe, de nyolc perc elteltével már átment a próbán))). Isteni finom lett.